Máriatövis, a Silybum marianum az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj.
Vaskos, lágyszárú növény, a felálló, elágazó szár csúcsán fészkes virágzatú, bíborszínű virágai egyesével állnak,külső fészekpikkelyei erős, kemény tövisekben végződnek.
Zöld leveleinek erezetét klorofillmentes levélszövet szegélyezi, ezért a levelek márványozottnak látszanak. Kaszattermése tojásdad alakú.
A máriatövis magas, másfél-két méterre is megnő, szúrós levelű növény, száraiban tejszerű nedvvel, lilás, bogáncsszerű 2,5-5 cm nagyságú virágokkal, melyek májustól júliusig nyílnak.
Szívós, ellenálló, egykét éves növény, nemcsak vadon, de napos kertekben is könnyen megterem. Közép-Európában nagy területen termesztik mint gyógynövényt.
A máriatövis legértékesebb része a bogáncsos virágban található rengeteg apró mag. Ezek a barnás-feketés, 57 mm-es magok közel 70-80%-ban tartalmazzák a silymarin nevű hatóanyagot, mely széles körben alkalmazott összetevője a különböző májgyógyszereknek.
A szilibinin megszünteti vagy csökkenti azoknak az anyagoknak a hatását, amelyek a májszövetek elhalását vagy a máj zsugorodását idézik elő. A szilibinin "méregteleníti" a májat, és elősegíti a regenerálódását.
A máriatövisnek semmilyen mérgező hatása vagy káros mellékhatása nem ismert. Egyetlen mellékhatásként napi 1500 mg-nál több szilimarin elfogyasztásakor enyhe hasmenés lehet.
