A máriatövis Silybum marianum fészkesvirágzatúak családjába tartozik. Levelei nagy, áttelelő tőlevélrózsát alkotnak, sötétzöldek, fehéren márványozottak és csipkés szélűek, tövisesek, karéjosak. A lilás bíborszín csöves virágok 4-8 cm átmérőjű fészekben állnak, A máriatövis akár 2 méter magasra is megnőhet, levelei szárölelőek, kevéssé tagoltak, főtengely és az oldalágak 6-8 cm átmérőjű, gömbös, fészekvirágzatban végződnek. A fészket nagy, szúrós hegyű fészekpikkelyek borítják. Virágzási ideje június-július. Termése 6-7 mm-es, barna színű, fényes kaszattermés.
Eredeti élőhelyén leginkább utak mentén és legelőkön fordul elő. A napos, meleg fekvésű területeket kedveli, hazánkban 1 éves kultúrában termesztik.
Akkor kell gyűjteni, mikor a fészekpikkelyek elszáradnak, és láthatóvá válnak a bóbitás kaszatok. A begyűjtött fészkekből utószárítást követően a termés rostával tisztítható. A népi gyógyászat a friss vagy szárított föld feletti hajtásrészt is használja.
Kiemelkedő jelentőségük van a máriatövis termésében felhalmozódó flavanolignán-származékoknak szilibin, szilidianin, szilimarin, melyek együttesen a legkiválóbb májvédő anyagnak számítanak. Antioxidánsként hatékonynak bizonyulnak nehézfém, galócamérgezés, és idült alkoholizmus esetén is. Toxicitásuk kifejezetten alacsony. A máriatövis májregeneráló, epetermelést serkentő és epehajtó, vérnyomásemelő, lázcsillapító és enyhe görcsoldó hatással egyaránt rendelkezik.
Teaként fogyasztva egy teáskanálnyi magmennyiséget célszerű 2,5 dl vízben főzni 15 percig, és étkezések előtt naponta háromszor fogyasztani. A tea hatékonysága vitatott, mivel a növény hatóanyagai vízben nehezen oldódnak. A konvencionális orvoslás a kaszattermés falából extrahált fő hatóanyagot, a szilimarint alkalmazza különböző gyógyszerek formájában. Leveles hajtásának főzetét a népi gyógyászat máj és epepanaszok enyhítésére használja, ez azonban nem tartalmazza a növény fő hatóanyagait.
